|
 |
|
|
... kárhozott, te drága!
IV.
Mit nékem most a Dante terzinái
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott véreimre
hull már a föld és dübörög a hant,
mikor a bús kor harsonája
falakat dönt és lelket ingat,
mikor felejtett, ősi szóra
kell megtanítni fiainkat,
mikor rémít a falvak csendje
s elönt a semmi árja... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Én vétkem, én nagy vétkem, érezem,
Hogy nem láthatta könnyemtől szemem
Sokáig a fölpirkadó napot:
De ti ezen ne csodálkozzatok!
Ha én a gyöngyvirágos hant alatt
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,
Kívánom és ez testamentumom,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:
Hogy meg ne értse többé senkisem,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy kibebaszott faki'n állomás vagyok, minden szinyoríta életében akivel összehoz a...
...sors(?).
Persze ez fordítva is igaz, de hát most hogy is van ez?
Hát én csak megyek én csak jövök... bizony...
Bárhogy is van, sürgősen megoldást kell találnom mindenféle bajra ami az elmúlt időszakban megtalált... Azt megígérhetem, hogy a solo demom után egy elég súlyos, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte-széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg,
De kemény marka vasba szorul.
És megy és jár sok sír között
- Még a Hajnal is kacagja -
Részegedve, botorul.
Lovára borul... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Halottak napja
Halottak napja van. Az első,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.
Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a tem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... itten él,
a csönd szive,
megállt a szél.
Csak én, csak én,
virrasztalak,
te sanda fény,
rozsdás salak,
mint az, aki
sírból kikél,
bolyongani
hant szélinél,
bús jaj-sziget,
el-nem-fogyó,
fanyar, hideg,
mérges bogyó,
te édes és
lágy, szörnyü te,
kétségbesés
zöld könnyüje,
tolvaj-hivó
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szent, te kárhozott, te drága!
IV.
Mit nékem most a Dante terzinái
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott véreimre
hull már a föld és dübörög a hant,
mikor e bús kor harsonája
falakat dönt és lelket ingat,
mikor felejtett, ősi szóra
kell megtanítni fiainkat,
mikor rémít a falvak csendje
s elönt a semmi ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... születéséig.
Jó édesanya sínylődik otthon, kit szeret,
Hirtelen jön vég, s őnéki utolsó lehelet.
Templomharang kong, vészesen faluban,
Zokogva utolsó útja, s emelkedik a kis hant.
Lelke menybe, teste földbe, porrá lész,
Őt, ki kaszás szólít korán, s közben elenyész.
Csonka marad, e nemes család, anya nélkül,
S apa sem visz nevet ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jövőt tapasztalsz, megrémiszt, embernek fájdalma.
Tovatűnt régi kor, mi kis család enyésző életén,
Lassan kihunynak gyertyái, e világ keskeny peremén.
Visszafelé időben, hantok sorakoznak, s jó lelkek,
Úsznak létet keresve, kik, ők, emberi vérrel szentelve?
Századelő, hol háború dúl, esztelen, kapzsi,
Ártatlanok vére folyt, sok ezer, megannyi.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ketté, vörös vér csorog.
Ordító kínhalál, mit oszt ördögi halandó,
Szívnek gyötrelem, léleknek suttogó fájdalom.
Merre szem ellát, mészárolt testek, vér,
Tetemek hant nélkül, becstelenített ősi lét.
Keselyűk, s dögre gyűlő állatok hada,
Pusztít, bevégez életet, meg nem válogatva.
Leány édesanyja, gyönyörű, halálos seb éri,
Szívét... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sugara,
Halk leányének szó hallik, e világ alkonya.
Játszadozik, s cikáz, egyszer itt, egyszer ott,
Angyali varázslat, dallam hangja feloldoz.
Sok-sok kereszt, s hant, mi takar testet,
Ébenfa koporsó, mely nem tart rabul lelket.
Kárhozva angyali üdvözlet, e világ peremén,
Ördög se ébred, míg nem talál gonoszt fejlécén.
Hosszú fek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fekszik pamlagán,
Gyermeki csókom gyógyír, s ő utolsó boldogság.
Könnyező virág szirmai, keserű méz íze,
Egy szellem, homályban élő sziluettje.
Téli dermedt táj, hant készül, föld gyomra,
Fogad magába fáradt testet, végső otthona.
Vágyálmok, s mesés jövő, itt derékba tört élet,
Ősök csillagzata, mély fájdalom, kín az élet.
Fejfán... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte-széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg,
De kemény marka vasba szorul.
És megy és jár sok sír között
- Még a Hajnal is kacagja -
Részegedve, botorul.
Lovára... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... cimborákból
Barátom mostanig csak egy maradt,
Ha bírnám, járnám vele még ma is
Szerelmünket: a nagy havasokat.
Az élők közül azóta nehány
Életem ködvilágán átsuhant,
Húsz év után éppen ma kellene
Találkoznunk: kiket nem rejt a hant.
Ma kellene összesereglenünk
Vezetőnk, a nagy "Tanító" körül,
Kinek vetéséből eg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mormolva e szavakat.
Forró csókom izzik ajkán, hátha kel életre még,
S könnyem áztatja örökre lehunyt, két kék szemét.
Harang szól, lélekharang, az ő lelke harangja,
Hant emelkedik, s kopjafa, mint ahogyan, Ő, akarta.
,,Vágyak, vágyak és vágyak, sok-sok sóhaj,
Valami nagyon üres lett legbelül! Hh...jaj!"
Napok, hetek, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?
Itt van a bérc, s omladék fölette,
Mely a hőst és hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben űl a gyáva kor s határa
Szűk köréből őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant.
És hol a nép, mely pályát izzadni,
S izzadás közt hősi bé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nincs, nincs több nyár.
Fagyott nyugalom arcodon,
Már csak árnyék, mit vet alakod,
S a tél sincs többé már,
Szemedből kihúnyt, kihúnyt a fénysugár.
Kis hant, mi már tiéd,
S ordít a fájó messzeség,
Vágyad volt a mennybe jutás,
De neved őrzi, őrzi a kopjafád.
20070118
Louis De La Cruise
Minden jog f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte-széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg,
De kemény marka vasba szorul.
És megy és jár sok sír között
- Még a Hajnal is kacagja -
Részegedve, botorul.
Lovára... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fénysugára, fénye.
Körben, zokogó sötét oszlopok, barát'id, s kegyes társad,
Ki karján vérvonalad, sarjad,... Cseng harang!
Síró múlt, s belőled mi lész még, emelkedő hant,
Honnan fődből, fejfád, rótt írás tól-ig, kinéz alant.
Itt hagyott örök, mi bánat, s öröm, sírás, önfeledt kacagás,
Felhőkből, csak hull alá, hull,...egyre... |
|
|
|
|
|
|
|
|
XIX. szonett
Kik vagyunk
Kik vagyunk, mesterként öntjük, (magunk)
Jövőbe, hol példánk tovább él.
S így majdan, ükök leszünk,
Nem csak hant, mi megbékél.
Nem csak kőkereszt, s kopjafa,
Vésett angyal, ki annak rabja.
De emlék, s fogadott szava,
Ki te vagy őnéki, származottja.
Családfád, múltad, s leendőd,
... |
|
|
|
|
|
